Az ember azért néz kitalált történeteket, hogy pár órára kiszakadjon a valóságból, és elmerüljön a fantázia világában. Ez mindaddig rendjén is van, amíg hihető, amit a filmvásznon látunk. Sok jelenetbe persze a jobb látvány és a drámaiság fokozása céljából írnak bele a valóságtól elrugaszkodott dolgokat, azonban jó pár jelenet láttán a fejünket fogjuk, mert ilyen tényleg csak a… filmekben van.
A biztonsági kamera
A nyomozós filmekben és sorozatokban egy biztonsági kamera pixeles felvételeiből hihetetlen részleteket varázsolnak elő a nyomozók. Pár kattintás egy szoftver segítségével, és máris megláthatjuk a harminc méterre álló autó visszapillantó tükrében a bűnöző arcát. A kiábrándító valóság az, hogy a pixeles felvétel a legjobb képjavító szoftverek segítségével is pixeles marad.
Robbanó autók
Akciófilmekből ismerős a jelenet, amikor egy autó egy másiknak ütközik, vagy lezuhan a szakadékba, az azonnal, néha még a becsapódás pillanata előtt felrobban. Vagy amikor egy lövöldözés során belelőnek a benzintartályba, szintén hatalmas tűzijátékra számíthatunk. Jó hír azonban, hogy senkit nem fenyeget ilyesfajta baleset az utakon. Nagyon sok szerencsétlen körülménynek kell együtt bekövetkeznie, hogy egy autó felrobbanjon, a legegyszerűbben ezt (ahogy a filmesek is csinálják) egy bombával lehet elérni. A robbanáshoz a benzingőz (nem a folyékony benzin!) és a levegő meghatározott arányú elegyét kell begyújtani egy zárt térben. Ha szivárog a tank, legfeljebb meggyullad a benzin, ám mivel ez nem zárt térben történik, robbanás sem lesz. Ha pedig belelövünk a tankba, még a lottóötösnek is nagyobb az esélye, mint hogy pont ezt a bűvös arányú benzingőz-levegő arányt találjuk a tankban.
Hol van a hívó fél?
Szintén az akciófilmek egyik kedvelt jelenete, hogy a túszul ejtett ember valahogy szerez egy mobilt, és kétségbeesetten hívja a rendőrséget. A rend egyik éber őre szóval tartja őt, amíg kollégája a számítógépen kódsorokat vadul gépel, majd pár perc múlva a bűnöző észreveszi ezt, és épp abban a másodpercben töri össze a telefont, hogy a nyomozóknak sikerül bemérniük a hívás helyét. A valóságban ehhez nem szükségesek percek, hiszen már a hívás pillanatában bemérhető a hívó fél. Sőt, a hatóságok hívás kezdeményezése nélkül is be tudják mérni a telefont, igaz, kisebb pontossággal.
Kard a háton
Fantasy és történelmi filmekben a főhős legtöbbször a hátán viseli a kardját. Elkezdi előhúzni, aztán az ellenfelét mutatják, majd a következő snittben már hősünk is karddal a kezében harcra készen áll. Ez a kard a háton dolog több sebből is vérzik. A történelem során soha nem hordták a harcosok a hátukon a kardjukat, amire jó okuk volt. Ahhoz, hogy egy kardot elő tudjunk húzni a hátunkon lévő hüvelyéből, rövidebbnek kell lennie a karunk hosszánál, azonban sok kard, amelyet a filmszereplők a hátukon hordanak, ennél jóval hosszabb. A kétkezes kardokat a valóságban egyszerűen a kezükben, a vállukra csapva cipelték a lovagok, ritkán pedig a csípőjükre kötötték. A rövidebb kardokat pedig jóval gyorsabb a csípőről előhúzni, mint a háton keresgélni.
Kiugrani az ablakon
Akciófilmek egyik jellegzetes jelenete, hogy a főhős menekülés közben befut az emeleti szobába, ahonnan csak egy út vezet kifelé – ki kell ugrania az ablakon. Ám ahelyett, hogy kinyitná az ablakot, és szépen leereszkedne, inkább fogja magát és lendületből átugrik az üvegen, majd egy bokorban, egy teherautó ponyváján, vagy egy szemeteskonténerben landol, leporolja magát, és fut tovább. A valóságban egy ilyen ugrás után (jobb esetben) csak mentőautóval hagyhatná el a helyszínt. A törött üveg ugyanis igen komoly, több centiméter mély vágásokat tud okozni. Szerencsétlen esetben pedig képes egy artériát is elvágni, ami perceken belül olyan súlyos vérveszteséggel jár, ami az illető halálát is okozhatja. Egy emeletnyi magasságból leesni sem túl szerencsés, hiszen borítékolható egy bokaficam, vagy szerencsétlen esésnél akár láb-, medence- vagy gerinctörés is bekövetkezhet.